Párizs története

Utazás nyaralás info » Párizs » Történelem I.

Párizs története a középkor végéig

Párizs

2500 éves történelme alatt Párizs egy kis kelta faluból a világ egyik politikai, kulturális, és gazdasági központjává, valamint a világ leglátogatottabb városává vált.

Párizs az ókorban

Párizs mai területe Kr. e. 4. századig lakatlan volt. A mai Párizst Kr. e. 250-ben alapították a kelták Parisii néven. Ekkor Párizs még csak egy kis halászfalunak számított. A vélemények megoszlanak arról, hogy az első telepesek az Ile-de-Cité területén, vagy a mai Nanterre helyén hozták-e létre társadalmukat.

Párizs később római uralom alá került, bár az itt élők Kr. e. 52-ben felkelést szerveztek a rómaiak ellen. A rómaiak Lutetia néven hozták létre településüket, melynek központja a Cité lett. A római uralom alatt Párizs lakossága jelentős növekedésnek indult, és a rómaiak ide is elhozták vívmányaikat. A 3. század folyamán a Párizs helyén lévő Lutetia felvette a kereszténységet. Párizs mai elnevezését (Paris) 212-ben nyerte el, egy helyi törzs nevéről. Az 5. században Párizs felszabadult a római uralom alól, ekkor viszont félő volt, hogy Attila, a hun fejedelem megtámadja a várost.

A kora-középkori Párizs

Röviddel azután, hogy Párizs megmenekült Attilától, újabb fenyegetéssel kellett szembenéznie: 464-ben I. Childeric, egy frank törzs királyának uralma alá került. Ebben az időben Párizs egy tipikus, és meglehetősen népes középkori városnak számított, de 585-ben egy katasztrofális tűzvész jelentősen megviselte. A Karoling királyok birodalmuk központját Párizsból Aachenbe tették át, és Párizst "elhanyagolták", így Párizs sokat szenvedett viking fosztogatók támadásaitól. A Karoling királyok gyengesége végül a püspökök uralmához vezetett.

885-ben Párizst komoly támadás érte: norvég vikingek 700 hajóval, és 30 ezer emberrel támadták a várost, de a 10 hónapos ostrom ellenére nem tudták elfoglalni, többek között Erős Róbert Anjou gróf, és fia, Odo, Párizs grófja segítségének köszönhetően. 987-ben Odo unokaöccsét, Charles Hugh-t Franciaország királyává választották, aki Párizst Franciaország fővárosává tette.

Párizs a középkorban

Pont Neuf IV. Henriktől származik a híres idézet, miszerint "Párizs megér egy misét", amit azért mondott, hogy a párizsiak elfogadják őt királyuknak. IV. Henriknek, a Valois királyoktól eltérően Párizsban volt a rezidenciája, és jelentősen fejlesztette Párizst: kibővítette a Louvre-t, és megépítette a Pont Neuf hidat, amely ma Párizs legrégebbi, ma is álló hídja, valamint palotákat (Place des Vosges, Place Dauphin) , és kórházakat építtetett. A király huszonhárom merényletkísérlet után 1610-ben egy katolikus vallási fanatikus keze által lelte halálát.

XIII. Lajos 8 évesen lett Franciaország királya. Az uralmat édesanyja gyakorolta, majd nagykorúsága elérése után sem ő, hanem Cardinal Richelieu lett az igazi uralkodó, aki megerősítette a királyi hatalmat. Uralkodása alatt Párizs jelentős változásokon esett át: megépítette a Palais Royalt, és újjáépítette a Sorbonne-t.

1643-ban XIV. Lajoshoz került a hatalom, aki szintén fiatalon, 5 évesen lett király, és 1648-ban rögtön egy lázadással kellett szembenéznie. A Napkirály alatt Franciaország a legnagyobb pompájában ragyogott. XIV. Lajos hatalmas építkezésekbe kezdett, Párizst Franciaország Rómájává akarta tenni. Ennek ellenére a napkirály nem Párizsban, hanem Versaillesban lakott. Ekkor Párizsnak kb. 500 ezer lakosa, és 25 ezer háza volt.

A Napkirály utódja, XV. Lajos is öt évesen került hatalomra. A 18. század derekától Párizs egyre inkább a nyugati világ intellektuális és kulturális központja lett, többek között Párizs szalonjaiból indult világhódító útjára a felvilágosodás eszméje. XVI. Lajos idejében Párizs ha lehet, még nagyobb presztízsre tett szert, és a művészet, a filozófia, és a tudományok vitathatatlan központjává vált. Ennek ellenére a város a hét éves háború, és az amerikai függetlenségi háborúban való francia részvételnek köszönhetően gyakorlatilag csődben volt. Párizs köré 1784 és 1791 között új fal épült, hogy könnyebb legyen behajtani az adókat. Az 1788-as katasztrofális aratási szezon még egy lapáttal rátett a gondokra, és a városban zavargások kezdődtek - gyakorlatilag éhséglázadás tört ki.

Tovább: Párizs történelme az újkortól - Hozzászólások

Hozzászólások, kérdések, válaszok

1 hozzászólás
Üdvözlet!
Meglepő, hogy senki nem foglalkozik komolyabban a hunok történelmével, hiszen nekik sikerült először összefogni Európa rómaellenes erőit. Arról szinte megfeledkezik mindenki Európaszerte, hogy a civilizációs áldás mellett, (ví­zvezeték, utak) a rómaiak mindenkit kií­rtottak, aki kultúrát képviselt (főní­ciaiak, kelták stb.). A kelták értelmiségét úgy, hogy megfelelő ideológiát is gyártottak hozzá ( druidák emberáldozat gyakorlata) ezek után meglepő, hogy Róma által elnyomott népek ma Rómát ünneplik ( franciák, németek, románok). Július Cézárt istení­tik, aki népí­rtást rendezett a mai Franciaország, Gallia területén.
Elképzelhetőnek tartom, hogy Párizsban a rómabarát népességnek volt félnivalója Attilától...
Hollandiában a tankönyvek elegánsan átugorják, hogy mivel ért véget a római korszak :-), azonnal a frankok dicsőségét elemezgetik. A szarmata-jazig területeket Germánia részeként tüntetik fel... Európa nyelvei között a mi un. rokontalan finnugor nyelvcsaládhoz besorolt nyelvünket elegánsan kihagyják...
Ezek után csodálkozhatunk még, hogy rossz az imázsunk a világban?
Üdv: Attila
#1 - Attila - 2008.08.10. - 10:58
Név
E-mail (nem jelenik meg)
Hozzászólás